Home | Montenegró | Turizmus | Természet | Kultúra | Szálláshelyek | Kereső | Oldaltérkép

Szombat, 2017 December 16. 21:21


Čanj - 2005

Július 29-én indultunk pénteken pokoli melegben, Bosznián keresztül, Sarajevón át.

Az útvonal: Budapest - Mohács - Slavonski Šamac - Sarajevo - Šćepan Polje - Nikšić - Podgorica - Čanj.

A csapat 4 autóból, 5 gyerekből, 10 felnőttből és telepakolt csomagtartókból állt.

Az utak jó minőségűek, tömeg nem volt, jól lehetett haladni. Megjegyzem egy árva szem rendőrrel sem találkoztunk. Benzinkutakon kártyával lehetett fizetni, a mosdók kulturáltak, tiszták voltak.

Azért sikerült eltévednünk Sarajevónál, a város előtt útépítések vannak és a térkép is félre informált bennünket. Egy idő után vissza fordultunk, de megint eltévedtünk és megnéztük Sarajevót „ by night „ milyenek is a gyümölcsösök arra felé, már csak homokos úton jártunk, amikor az út végén halvány fény derengett és hurrá egy lámpához értünk. Ez a kavarás egy óránkat elvette.

A Šćepan Poljei határról többször is szó esett. Nem egyszerű arra azért a közlekedés, az út egyszer csak eltűnik a semmiben. Nagyon lassan és óvatosan lehet haladni rajta, alig vártuk,hogy túl legyünk ezen az útvonalon . A csúcs a fahíd volt, amin átmentünk a határ előtt, reménykedtünk,hogy azért nem szakad le. A határ az maga egy bódé, csiga lassúsággal dolgoznak a határőrök. Nem hazudtolták meg magukat, hogy „ crnagorácok„. A Šćepan Poljei út után kárpótolt bennünket a Piva folyó, az maga az álom, olyan szép. Nem is gondoltam volna,hogy ilyen nagy. Eszméletlenül kék és gyönyörű. Aki már járt a Morača kanyon felé az tudja, hogy a Piva folyó mellett gyönyörű zöld a táj, míg a Morača kanyon az kopár.

A Skadari tó után következik a Sozina alagút melyet most adtak át nemrég. Megrövidíti az utazást, nem kell megmászni hozzá a nagy hegyet. 2 alagút van, egy rövid és egy 4180 méter hosszú. Fizetni kell érte 2 eurót. Átvágtak az építés során egy nagy hegyet, korszerű utat építettek. Igen kényelmesen és gyorsan lehet utazni. Pár perc után már át is értünk és megláttuk a tengert.

Pillanatok alatt meg is érkeztünk Čanjba a Villa Zec-be. (Közben örülök, hogy ezen a honlapon is hírdetik magukat, mindenkinek csak ajánlani tudom)

 

A Villa Zec teljesen a tenger partján a hegyoldalban a strandon lévő tömegtől messze van, saját stranddal rendelkezik.

Nagyon kedvesen fogadtak minket, Welcome ital, meg minden. A szállással meg voltunk elégedve, semmi extra, de azért minden rendben volt. A pincérek tök jó fejek, igazán nem unatkoztunk. A szakácsnővel naponta egyeztettünk, hogy mit főzzön, mivel mindenki a társaságból félpanzióra volt befizetve. A kaja az nagyon finom volt, sok és változatos.

A tulajék is ott laknak, többször is meghívtak minket egy italra és egy jó ízű beszélgetésre, igazi vendégszerető és segítőkész embereknek ismertük meg őket. Bármiben önzetlenül segítettek ha megkértük őket.

A Magyarország - SCG meccset is együtt néztük este az étteremben, majd egy kör italt fizetett a tulaj mivel ők győztek.

Ide hozzájuk sem lehet, csak úgy becsöppenni, mivel már tavasszal kiadják előre az összes szobájukat.

Igazán megéri ilyen helyre menni, mert pár lépés és ott a tenger, bármikor fel tudtunk menni a szobánkba ha valami hiányzott.

Čanj egy pici falu, sétánnyal, éttermekkel, jól felszerelt boltokkal, és egy őrült discóval ahol hajnali 4-ig nyomták mindennap a zenét. Pár nap után már megtanultunk aludni is mellette.

Az árak azok igazán kedvezőek. Akkor döbbentünk le, hogy Čanj olcsónak számit amikor bementünk Budvába, ott minden duplájába került. A kaja és a gyümölcs is, a boltban való vásárlás is drágább Budván, mint Čanjban. Persze meg kell fizetni, hogy Budva az Budva.

Egyébként az utakon iszonytató sok az autó és a birka módra közlekedő gyalogos.

Már Bečići határától lépésben lehet haladni Budván át a Jaz felé.

Sutomore előtt megint ez a helyzet, lépésben lehet csak haladni. A tengerparti út a szezon alatt nem igazán tudja a rengeteg autóst kezelni. A szezonon kívül azt hiszem nincsenek közlekedési dugók a nagyobb városok előtt. Más választás nincs, ki kell várni a sort, a helyiek azért nem állnak sorba, ők kerülik a tömeget, de azt hiszem ezt is meg lehet érteni.

A Kotori öböl felé elég normálisan lehet közlekedni. Habár Kotor előtt az alagút még mindig zárva volt átépítés miatt. Remélem 2006 -ra elkészülnek vele és nem kell körbe menni annak aki gyorsabban szeretne eljutni Kotor felé. Vagy meg kell mászni a hegyet, vagy a part mellett kell menni, mindkét utat érdemes kipróbálni,

nagyon szép.

A nyaralás alatt pihentünk, kirándultunk, fürödtünk, sok felé jártunk.

Természetesen a Jazra is elmentünk, a kedvenc helyünkre. A ronda camping az most is ott van, a part a vízzel gyönyörű, nagyon tiszta. Ez is mutatja, hogy mekkora kontrasztok vannak egymás mellett. Ha lenne pénz a camping felújítására akkor rengeteg ember normális körülmények között kempingezhetne. Nem működik semmi sem, a tussolók, és a toalettek bezárva, összeverve. Az a meglepő, hogy még ezek az állapotok mellett is rengeteg a lakókocsis és a sátras turista akiken látszik, hogy tényleg itt táboroztak le!

Megnéztük Stari Bart, a régi városrészt, igazán hangulatos volt mászkálni a romok között. Még ott fenn is találkoztunk magyarokkal! Megnéztük a Bar-i kikötőt a sétánnyal. Nagyon szép a strand a sétány mellett, olyan érzésem volt mintha valamilyen Karib tengeri strandot látnák, nagyon hangulatos a part a pálmafa levelekkel borított napernyőkkel és a fehér apró szemű kavicsokkal. Bar előtt van egy hangulatos part rész, tiszta Horvátország filing, fenyőerdő borul a víz partra, ha jól emlékszem Žukotrljica a neve, Ratac után. Jól néz ki.

Sétáltunk Budvan, rengeteg az ember éjjel, nappal. Mindent lehet vásárolni, ajándékot, ételt, italt. Egymás mellett tucatnyi étterem, kávézó, disco, éjszakai klubok, mindenki megtalálja a magának való szórakozó helyet.

Elmentük Kotorba, oda felé a part mellett autóztunk, hihetetlenül gyönyörű volt, közvetlenül a víz mellet lehet haladni, megjegyzem egyszerre csak egy kocsi fér el, ha jönnek szemben akkor félre kell húzódni. A forgalom nem volt nagy így megérte. Balról a víz melletted, jobbról pedig a több száz éves kő házak, zöld zsalugáterrel, pálmával és leanderrel.

Az öblöt pedig körbe veszik a hegyek, mintha csipkéből lennének. Lélegzet elállító, ezt látni kellene mindenkinek.

A Kotori óváros is nagyon szép, szűk utcák, jó volt itt sétálni, mert a kis utcák igazán hűvösek voltak még a legnagyobb melegben is.

A fellegvárba nem mentünk fel, mert igen meleg lett volna délután kettőkor, így elhalasztottuk máskorra.

Visszafelé a hegyen át jöttünk, erre rövidebb, fentről nagyon szép a kilátás.

Volt dubrovniki kirándulás is a társaság másik részének.

Hajókirándulás a Vesna hajóval Budváról, Žanjić, Plava Špilja, Herceg Novi megállással.

Ez mellett még igy is egy csomó minden kimaradt, de nem baj, jövőre is hagyni kell valamit. Ulcinj, Sveti Stefan, Lovćen, Ostrg. Ezek maradtak ki még a tarsolyból.

 

Azt tapasztaltuk, hogy augusztus 1-én van a váltás és ilyenkor érkezik a rengeteg szerb vendégmunkás nyugatról nyaralni. Ami aznap volt az utakon az katasztrófa, rengeteg autó, busz, ember csomagokkal, és 10-én ugyanez ismétlődik. Nem mint Horvátországban, ott minden szombaton van az őrület, itt 10 naponta.

Mindennel meg voltunk elégedve, igaz tudtuk is hogy mi vár ránk, hiszen negyedszer nyaraltunk már Montenegróban. De még így is olyan sok felfedezni valót láttunk, amit nagyon szívesen megnéznénk.

Buljaricat fentről láttuk, jó hosszú part szakasz, campinggel, kevés házzal a hegyoldalban. Pržno városi strandja nagyon zsúfolt, de gyönyörű. Petrovacon szintén nagyon sokan vannak, ez a helyzet Sutomoreban is. Budva a csúcs a tömeg és az árak szempontjából is.

Herceg Noviban is rengetegen voltak, ismerőseink mesélték, hogy a film fesztivál idején, alig találtak szállást. Pedig csak ketten voltak.

Lehet lent is találni szállást, ezt nem vitatatom, de ha sokan mennek , akkor célszerű előre foglalni. Mi is ezt tettük, 15 emberre így biztonságosabb volt, mindenki egy helyen lakott és 0 méterre a vízparttól.

Hazafelé Podgorica, Morača, Valjevo, Ruma, Šabac, Fruška Gora útvonalon jöttünk, szintén nem volt rendőr. Az utat rekord gyorsasággal tettük meg, nem sokszor álltunk meg. A valjevói utat azonban az érzékeny gyomrúaknak nem ajánlom mivel nagyon kacskaringós és mintegy 20 kilométeres szakasz csak a kanyarokról szól, az út minősége sem jó, nagyon kell vigyázni a kátyúknál.

Az utakról annyit, hogy Montenegróban elég nagy szakaszon már meg voltak az út javítások és folyamatosan dolgoznak az út javító munkások. Szerbiában is elkezdődött ez a folyamat.


Google
 
Web www.montenegro-info.hu


Home | Montenegró | Turizmus | Természet | Kultúra | Szálláshelyek | Kereső | Oldaltérkép
E-mail: webmaster@montenegro-info.hu
Copyright © 2006-2014 MonteNegro-Info Team