A mai Montenegró már az õskortól kezdve lakott terület volt. Ezt a tényt igazolják számos õsi kulturák lelõhelyei amelyek közül a legjelentõsebb régészeti lelõhely a Crvena Stijena (Vörös szikla) a Petrovici település mellett, a Nikšić község nyugati részén.
- A 3. században i. elõtt az illírek saját államukat alkották itt meg. Az illírek a mai Montenegro területén való jelenlétérõl számos kulturtörténeti bizonyíték létezik mint: Medun, Ulcinj és mások. A teutok királynõje uralkodása alatt a rómaiak leigázták a illíreket. Az illírek székvárosa Risna volt, ahol a teutok királynõje véget vetett életének.
- Az I. században i.után a mai Montenegró területe Dalmáciához, a római tartományhoz tartozott. A rómaiak e területen néhány várost alapítottak, amelyek közül a legjelentõsebb volt Doclea (Duklja) város.
- A szlávok a 6. században kezdték betelepíteni a területet és a keresztény hitre térítésük a 9. században történt. A szlávok a 10. század elején alapították meg a saját államukat, Duklját. Az alapítók a Vojislavjević család tagjai voltak és majd 200 évig uraklodtak.
- Duklja elõször szerepel Zeta néven 1089-ben. Akkor tíz megyéje volt.
- 1185 és 1355 között Zeta a szerb Raska állam fennhatósága alatt volt. Stevan Prvovjenčani 1217-ben lett az elsõ ortodox király. Rastko Nemanjić (Szent Száva) 1219-ben alapította az elsõ önálló szerb ortodox egyházat. Az egyik püspöksége – a zetai, Prevlakan volt Tivat mellett (Ostrvo cvijeća – Virágsziget). Itt épült egy kolostor Szent Mihailo arkangyal emlékére.
- A Montenegró név az 1296-ból eredõ iratokban található elõször amellyel a mai Montenegró hegyes részeit nevezték.
- A szerb császárság szétesése után a Balšić család felújitotta a Zetai fejedelemséget. Zeta székvárosa Szkadar volt. A Balšićok 70 évig uralkodtak.
- 1421-tõl 1512-ig Montenegróban a Crnojević család uralkodott. Crnojevićek szčkhelye elõször abljak volt, majd Obod városában a Crnojević folyó felett és végül Cetinjen. Đurđo Crnojević, Ivan fia uralkodása alatt Obod városában megalakult az elsõ montenegrói nyomda ahol Makariusz kinyomtatta az elsõ Montengróról szóló könyvet – a Oktoih könyv elsõ cirill kiadását.
- 1697 és 1918 között a njeguši Petrovič dinasztia uralkodott.
- A Stanjević kolostorban 1789-ben tartott egyetemes zsinaton elfogadták az Általános Montengro-hegyi Törvénykönyvet amely szerint megalakult a szenátus, a bíróság, a kapitányi hatalom és rögzítette a személy- és vagyonvédelmi jogi normákat. 1813-ban a Kotor melletti Dobrotában, Montengró és Boka Központi Bizottságán döntés született Boka Kotorska és Montenegró egyesülésérõl.
- I. Petar Petrovié mindenképpen Montenegró legügyesebb uralkodója volt. Sokat tett a nemzeti egység megteremtéséért, a vérbosszú megszüntetéséért és az államhatalom kiépítéséért.
Njegoš egyházfõnek kimagasló irodalmi tehetsége volt és számos irodalmi mûvet alkotott, amelyek közül a legjelentõsebb az 1847-ben kiadott “Hegyek koszorúja” címû költemény. Uralkodása alatt, Njegoš jelentõsen kifejlesztette a hatalmi, az oktatási- és pénzügyi rendszert és megvalósitotta az Ausztriától való különválást. Zseniális irodalmi mûvei mellett, 1834-ben megalapította az elsõ világi iskolát. Korán hunyt el, 1851-ben. Mindössze 38 éves volt.
- Többszázados idegen hódítók elleni felszabadító harc után, Montenegró 1878-ban szabad, független állammá vált. Egy kis hõsi nép, amely többet éhezett mint evett, bizonyította bátroságát és büszkeségét.
- 1910 és 1918 között Montenegró királyság volt Nikola királlyal az élen, ezután viszont a Szerb, Horvát és Szlovén Királyság, illetve 1929-tõl a Jugoszláv Királyság összetevõ részévé vált.
A II. világháború után megalakult a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (JSZSZK). 1991-ben Szlovénia és Horvátország kivált Jugoszláviából, a következõ évben követte õket Bosznia és Hercegovina, majd Mecedónia is. Ezután megalakult a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZK) amely a Szerb Köztársaságból és Montenegró Köztársaságból állt. 2003. február 4.-én alakult meg Szerbia és Montenegro Államközössége
