Montenegró egy kis ország a Balkánon, a természeti és a társadalmi kontrasztok mindig vonzották az ide látogató turistákat.Az országot különböző irányból érkező hatások érték, sok fajta hódító nép érkezett, felépítették a kúltúrájukat és tovább álltak, itthagyták az utókornak öröküket. Montenegróban különleges egységet képeznek a civilizációk találkozása a legrégebbi idők óta. A két világ találkozásának határa Kelet és Nyugat, az országban megtalálható mindkét világ kúltúrájának nyomai, Velence, iszlám, Ausztria hatása. A legnagyobb hatás mégis a szlovén kúltúrának köszönhető, a Vojisavljevic, Nemajic , Balsic, Crnojevic és a Petrovic dinasztiáknak.
A monostorok a kúltúra és a művészetek központjává váltak. A XV. században Amerika felfedezésének idejében Montenegróban a könyv nyomtatás is megjelent. Egyházi könyveket nyomtattak többnyire , reneszánsz dekorációval. A montenegrói tengerparton a XVIII. századig a gótika és a reneszánsz művészet uralkodott, de megjelent a barokk is az építészeti stilusban is. Az egyik kitűnő képviselője ennek a művészeti ágnak Tripun Koklji ( 1661 – 1713 ). A népi művészet Montenegróban a nemzeti tudat születésével jött létre a XIX. században a romantika korában. Ebben az időben nagyon sok fiatal világot látni indult, hogy mesterséget tanuljanak. Külföldön tanult Petar Lubarda és Dado Djuric, Danilo Kis . Montenegró mivel nagyon sok vért vesztett a szabadságáért ezért a népre nagyon nagy hatással van a poétika, szinte mágikus hatással bír. A múltban és a jelenben is minden montenegróinak sokat jelent Petar II. Pterovic Njegos ( 1813 – 1851 ) költő és egyházi vezető műve melyben a szabadság és haza szeretet megjelenik.
