Nászút-Montenegró-Igalo 2010.09.01-10.

Egy kedves ismerősünk ajánlása útján döntöttünk úgy hogy a nászutunkat ezen a csodás helyen, Igalóban töltjük. Teljesen ismeretlen volt mindkettőnk számára ez a környék, így utazásunk előtt rengeteget néztünk utána a neten és már akkor nagyon szépnek láttuk a helyet. Igazából a tengert sem láttuk még eddig, így nagy várakozással, kíváncsisággal vágtunk neki az útnak.

Útvonal: Ludányhalászi-Szécsény-21-es sz.út Hatvan-M3 Bp felé-M31-M0-M6 Pécs-Mohács-Udvar-Eszék (E73)-Dakovo-Šamac-Doboj-Zenica-Szarajavó(felé)-Trnovo-Dobro Polje-Grab(Trebinje felé)-Gacko(Bogdašiči felé)-Trebinje(H.Novi felé)-Tuli-Grab-Jablan Do-Vrbanje-Mokrine-Kameno-Herceg Novi-Igalo Ez 950km és kb.14 óra út!!!

Augusztus 31-én este 6 körül indultunk el Ludányhalásziból. Kissé esős, ború idő volt és indulás után 40-50km-t megtéve már az eső is elkezdett esni (szinte egész úton innentől fogva). Mivel este indultunk és keddi nap volt így elég jól lehettet haladni (M0-t kivéve) Este 10kor értük el az udvari határátkelőt. A vámos miután megkérdezte, hová milyen célból tartunk, viccesen megjegyezte: „nem lesz kicsit hűvös már???” Mi az előzetes utána olvasás miatt gyorsan feleletünk hogy ááá ott még nyár van!!!

Nagyon jó minőségű út fogadott minket minden felé (meg is lepődtünk). Szépen haladtunk dél felé,szinte minden nagyobb várost (Eszék, Dakovo) szépen ki lehetett kerülni így az eltévedés lehetősége jelentősen csökkent. Elértünk Šamachoz a Horvát-Bosnyák határhoz az átkelés itt is sima ügy volt, így haladhattunk tovább. Zenica és Szarajevó között van egy autópálya szakasz ami természetesen fizetős, 2KM(konvertibilis márka), de lehet euróval is fizetni(csak lehet, hogy nem ad vissza a kapus) nekünk odafelé nem, de visszafelé már vissza adtak így lett bosnyák pénzünk is végül.Kb. hajnali 3 körül érkeztünk Szarajevó elővárosába, itt teletankoltuk az autónkat, megettünk egy-egy szendvicset, ittunk egy frissítő feketét majd irány tovább mert még messze a cél! Itt sikerül egy sárga jelzésű útra keverednünk és azon haladtunk tovább. Ez is nagyon jó minőségű, jól járható út, de nagyon szűk és hegyvidéki, „extrém kanyarvadászoknak” való! Bár nagyon sötét volt, de azt láttuk, hogy szinte folyamatosan a kőhegyek ölelésébe visz az út minket, bevallva őszintén kicsit nyomasztó volt mindkettőnk számára.

Kezdett virradni mire a nagy hegyek közül kiértünk és a térképet nézve úgy láttuk hogy hamarosan meglátjuk a tengert. Így is történt kb. fél 8 körül megláttuk az óriási kékséget, ennek bizony mindketten nagyon megörültünk. Innen már nem volt csak egy határátkelő és Crna Gorába értünk. Átlépéskor 10€-t kell fizetni ökoadó címen. Aztán volt még egy kapu, ahol 3€-t fizettünk, de megmondva őszintén még mindig nem tudjuk hogy mire!
Mielőtt leautókáztunk volna teljesen H.Noviba, megálltunk fönt a hegytetőn és gyönyörű szép képeket készítettünk a tengerről! Ekkor kb. 8 óra körül járt az idő.
H.Noviba a szállásadónk várt minket és megmutatta az utat az igaloi Villa Lilához!
Csodálatos kis házban volt az apartmanunk, az első szint a tulajé, a második szinten van 4 apartman, ami szinte mindig teltházas (nem csoda), a miénk a 4-es számú volt, eszméletlen kilátással a teraszról a tengerre!
Egy gyors kipakolás után majdnem végig aludtuk a nap további részét.

Másnap az utunk a tengerpartra vezetett, élmény volt az első tengeri fürdőzés. Kicsit hidegnek találtuk a vizet, de megszokás kérdése volt csupán. Ebédidő környékén sétálgatva a partmenti millió kis árus és étterem mellett az Ilijada éttermet választottuk és itt a ház specialitását kértük egy 2 személyes tengeri herkentyűs tálat. Én nem ettem még halon kívül más vízi állatot, de a rákon kívül minden finomnak bizonyult.

Egyik nap befizettünk egy hajós kirándulásra, a Pajó hajó elvitt minket Žanjićára, a Kék barlangba (Plava Špilja) és Mamula szigetére. Nagyon szép időnk volt és mindenhol gyönyörű volt minden! Žanjićán olyan tiszta volt a tenger vize, mintha valami medence vize lett volna. A Kék barlangba sajnos fürödni nem fürödtünk, de nagyon nagy élmény volt ott lenni. Jól elfáradtunk a nap végére, de megérte.

Egy másik nagyon szép és élményekkel teli nap az volt amikor elindultunk az öbölbe kocsikázni. Egészen Kotorig mentünk. Gyönyörű, hatalmas hajók álltak a kikötőbe és az Old Town rész…..valami csodaszép. Sok-sok régi épület (amibe a mai napig laknak is) szűk is utcácskák, kár lett volna kihagyni. Úgy lett volna az igazi, ha sötétedésig maradunk, mert akkor a kivilágított várfalat is láthattuk volna, de elég hegyvidékes-kanyargós út vezetett hazáig, így nem akartunk sötétre maradni.

Volt olyan nap is amikor csak Igalotól Herceg Novi kikötőig sétáltunk, vagy ha már nagyon elfáradtunk akkor a Čiroval (kisvonat) vonatoztunk egyet. Sajnos eljött a nászút vége is, amit ugye egyikünk sem várt, de el kellett indulnunk haza. Reggel fél 9kor útra keltünk.

A vissza út egy kicsit módosított útvonalon történt:
Igalo-Dubrovnik-Neum-Metković-Mostar-Szarajevó- innentől u.a. mint ahogy jöttünk.

Nekünk ez az útvonal annyiból jobban tetszett, hogy bár itt is nagy hegyek voltak körülöttünk, de az hogy végig a Neretva völgye mellett haladtunk, nem volt olyan nyomasztó, mint a másik útvonal. Kicsit lassabban haladtunk visszafelé, mert elég forgalmas volt az út, de végül minden gond és probléma nélkül éjjel fél 1re Ludányhalásziba érkeztünk.

Ez az útvonal 1000km és kb. 16óra!!
U.i.:A Rendőrök éjjel sem alszanak a külföldi utakon!
Szabóné Móni,Ludányhalászi