Ez volt az első Montenegrós nyaralásunk. Gyerekként csak a horvát Adriára jártunk, de nem csak mi hanem az ismerőseink is, valahogy nem volt divat Montenegróban nyaralni. A baráti körünk meghívott minket és mi igent mondtunk. Most vissza gondolva elég vegyes volt a társaság, két házaspár kicsi gyerekekkel és gyermektelen párok.
Mindenki más céllal indult nyaralni, mi pihenni, a többiek pedig szórakozni.
Az útvonal Szeged - Belgrád - Čačak - Uice - Podgorica - Dobra Voda. Az út akkor 17 órát vett igénybe, hosszúnak is tünt az út, mert a társaságból egy kocsi lerobbant, meg kicsik voltak a gyerekek. Éjszaka a hegyekben nagyon hideg volt, nem győztünk öltözködni. Akkor láttam életemben először a Morača kanyont, őszintén mondva akkor féltem. Amikor megláttam a tengert, az is nagyon furcsa élmény volt, mivel a tenger össze ért az éggel, sziget egy szál sem.
Szállásunk volt lefoglalva, de mikor oda értünk, hát mindannyian meglepődtünk.
A faluból ( Dobra Voda ) nem sokra emlékszem. A szállás viszont elég sok kívánni valót hagyott maga után. Az ágyak magasak voltak, félő volt, hogy a gyerekek le esnek róla, a fiam 16 hónapos volt, nem csoda, hogy aggódtam. A strand mondjuk közel volt, de a sport baba kocsit nem tudtam tolni, akkora kövek voltak az úton. A strand is nagyobb köves sziklás, tehát pici gyerekkel életveszélyes. Mondjuk ezek a dolgok most már pozitívumként számítanak, de akkor azért másra kellett figyelni. Nem akarom nagyon részletezni, de a férfiak még aznap este elmentek szállást keresni. A tulaj nem nagyon értette, hogy a mi a problémánk, szerinte ezek nem voltak akkora gondok. Mivel sokan mentünk így az előleget lelaktuk az első este, reggel pedig irány Sutomore!
Ebből az egészből annyi a tanulság, hogy akkor még nem nagyon voltunk tapasztalt utazók és még nem volt internetünk, hogy utána néztünk volna a dolgoknak. Talán még nagyon internet sem volt Montenegróban. Most már azért más a helyzet!
A sutomorei szállás már azért szimpatikusabb volt, kifogtunk egy vajdasági magyar asszonyt, nála laktunk. A szobák két ágyasak voltak és nagyon olcsóak.
Éjszaka nem sokat aludtunk, mert szinte az összes világtáj felől olyan hangos zene szólt, hogy azt sem tudtuk mit is hallunk pontosan. A sutomorei strandon nem sokat fürödtünk, talán egyszer megpróbáltunk le menni, de még 2 darab törölközőt sem lehetett letenni a parton. A sétányon már akkor is rengeteg étterem, kávézó és pizzéria volt, igaz két méter magas hangfalakkal és mindenhol üvöltve más zene szólt. Mondjuk ilyet azelőtt a horvátoknál nem tapasztaltam. Fürödni mindennap eljártunk a közeli Čanj üdülofaluba, ahol kényelmesen el lehetett férni és aprókavicsos a part, a gyerekeknek is jó volt. Voltunk kirándulni Bečićin, az ottani strand is olyan mint Čanjban. Elmentünk taxi hajóval kirándulni, Sveti Stefant a szálloda szigetet körbe hajóztuk, csodás látvány az biztos. Egy másik alkalommal pedig Budvára mentünk el és a Mogren strandon töltöttük az egész napot. Akkor építették a hegyoldalban a gyalog utat a Mogren strandhoz, lélegzet elállító a látvány, amit a hegy és a tenger nyújt. Azt észre vettük, hogy nagyon sok volt ott a német turista, a Mogren mögött van egy színvonalas hotel, gondolom, hogy onnan jártak le a strandra. Itt kellett belépőt fizetni, már nem emlékszem mennyit. Volt aki úgy oldotta meg a dolgot, hogy beúszott a strandra, mi a gyerekekkel pedig besétáltunk és fizettünk.
Haza felé valamikor délután indultunk és reggel érkeztünk meg, eléggé elfáradva.
